A migrációs válság Európa jövőjének kihívása

A 2015-ös migrációs számok el fognak törpülni a 20 év múlva várhatókhoz képest. A migrációnak rendkívül nagy tartalékai vannak és ezek nem fognak csökkenni” – fejtette ki Dr. Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézetének egyetemi docense. Az elmúlt évek migrációs válsága rendkívül átpolitizálódott a magyar és az európai közéletben egyaránt, így nehéz higgadtan és tényszerűen vizsgálni a kérdéskört. Riportunkban az NKE biztonság- és védelempolitikai szakértője segített oszlatni a ködöt, hogy átlássuk milyen folyamatok húzódnak meg a migráció hátterében és milyen kihívásokkal számolhatunk a jövőben.

Migrációs okok és okozatok

Kaiser Ferenc kifejtette, hogy a modern tudományos szaknyelvbe visszatért egy olyan kifejezés, amit sokáig nem szerettek használni a 20. század borzalmai után a tudósok: az élettér. „Az emberiség kvázi kinőtte a bolygót” – világított rá. Csak becsült adatok vannak a Föld népességére, jelenleg közel 7,5 milliárd fő él a bolygón. Az ipari forradalom következtében javultak az életfeltételek, így megindult egy robbanásszerű populációnövekedés. A két világháború után ez a szám beállt arra, hogy 12-14 évente 1-1 milliárd fővel bővül bolygón népessége, de területileg nagyon egyenlőtlenül. 2017-ben Európa 740 millió lakossal rendelkezik, addig Afrika megdöbbentően 1 milliárd 250 millió fővel.

ENSZ a World Population Prospects 2017 kiadványában 2050-re a Föld lakosságát 9,8 milliárd főre becsüli, ebből 2,5 milliárd fő a fekete kontinensen élne, ha nem csökkennének ekkora mértékben Afrika erőforrásai. Erre a legjobb példa a Csád-tó, amelyet mára a környező országok gyakorlatilag „kiszárítottak”. „Van tehát a közelünkben egy kb. 30 millió négyzetkilométeres Afrika, ahol valami elképesztő tempóban növekszik a népesség” – világított rá Kaiser Ferenc. – „Megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb adatok szerint egy átlag afrikai ország népessége 1950-től 2015-ig minimum megnégyszereződött, de van olyan, ami meghatszorozódott”- tette hozzá. Az NKE docense kifejtette, hogy a kontinensen már most sincs ennyi embernek elegendő élettere, mint amennyi jelenleg ott él. A jövő azonban ennél sokkal sötétebb képet fest, ugyanis az emberi túléléshez két kiválthatatlan erőforrás szükséges: termőföld és víz. Az egyre csökkenő élettérből jönnek az élettérért vívott konfliktusok. Európa társadalma elöregedő, így bizonyos szintű fiatal képzett munkaerőre szüksége is van. Probléma viszont, hogy a bevándorolni szándékozók többsége nem feltétlen elégítik ki az EU munkaerőpiacának szükséges emberierőforrás igényét. Európának többségében magasan kvalifikált, minimum érettségivel, vagy szakközépiskolai végzettséggel rendelkező munkaerőre van szüksége. Nemzetközi statisztikák szerint a legtöbb szub-szaharai afrikai országban a 8 évig oktatott fiatal már kivételesnek számít. Például Niger lakosságának átlag életkora alig haladja meg a 15 évet, rendkívüli szegénységben élnek egy gyenge államszervezet keretein belül. Ez az az állam, amely az elmúlt 75 évben lényegében meghatszorozta a népességét. Az afrikai szűkös erőforrásokért vívott harcok és polgárháborúk miatt rengeteg család kényszerült elhagyni otthonát. Így a kontinens százezer számra veti ki magából az alulképzett, mélyszegénységben élő embereket. Összefoglalva: „Az embertömegre, a migrációra Európának szüksége van. Azonban az öreg kontinensre érkezők nem feltétlen rendelkeznek azokkal a képességekkel és készségekkel, amelyre igény lenne.” Kaiser Ferenc ismertette, hogy az emberek oktatása és kulturális szocializációja rendkívül sok időt, energiát és pénzt emészt fel.

„Minden összefügg mindennel: a népességrobbanás miatt csökkenek az erőforrások, a csökkenő erőforrások miatt egymásnak ugranak a felek.” Így jött létre számos hadúri állam, diktatúra és terrorszervezet a harmadik világban. „Éves szinten 50-80 millió ember válik földönfutóvá” – hívta fel a figyelmet. A legtöbb menekült célpontja általában a szomszédos ország, amely az esetek többségében szintén nem áll biztos alapokon. „A térségben annyira gyengék az államok, hogy önmagukat is alig tudják működtetni. Amikor rájuk zúdul a menekülttömeg, az így kialakult humanitárius katasztrófát már nem tudják kezelni. Az amúgy is gyenge állami struktúrák megbomlanak.” Tehát kétségtelenül megélhetési migránsokról beszélhetünk ugyan, azonban jelentős részüket üldözik is. Erre a humanitárius katasztrófára példa a mianmari rohingya népirtás, amelyet a világ ölbe tett kézzel néz. A hasonló helyzetű migránsokkal kapcsolatban kiemelte: „Látni kell, hogy ezeknek a szerencsétlen sorsú embereknek nincs visszaút… Nincs hova és nincs miért hazamenni.”

Migráció a világban

Latin-Amerika „népességfölöslege” elsősorban észak irányába vándorol, az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába igyekszik eljutni. Így többségük az USA-ra zúdul rá, amely óriási tehertételt és problémákat generál, ez is segítette – nem kis meglepetésre – az elnöki székhez Donald Trumpot. „Azonban az amerikai társadalom ezt zömmel azért nem éli meg tragédiának, mert főként keresztények érkeznek.” A civilizációs, társadalmi és kulturális különbség a befogadó társadalom és az érkezett migránsok között nem olyan nagy, mint Európában, ahova többségében muszlimok érkeznek a harmadik világból.

Az afrikai migránsok a kontinens földrajz adottságai miatt szintén csak északi irányba tudnak vándorolni. Az Arab-félsziget célpontként jelölhető meg, azonban ugyanúgy csekély erőforrásokkal rendelkező társadalmak kevésbé befogadóak, továbbá az elmúlt évek politikai átalakulásai során az arab tavasz lángba borította a térséget. Így Afrika és a Közel-Kelet migránsai Európa irányába indulnak meg, ahol az európai jogállamok döntő többsége jogi és szociális védelmet nyújt számukra.

Dél-Kelet Ázsia migránsai hasonló szituációval állnak szemben. Ausztrália nagyrésze sivatag, emellett szigorú bevándorláspolitikával rendelkezik a szigetország. A kínai-japán-koreai társadalmak pedig igen zárkózottak, egyikük sem igazán befogadó. Így az ázsiai megélhetési migránsok és háborús menekültek célpontja szintén Európa lesz.

A migráció egy természetes folyamat, amely végig kíséri az emberiség történetét. Azonban a 20. század globalizációja felgyorsította a folyamatot. „Globális közlekedési lehetőségekkel ugyan nem fizikailag, de utazás szempontjából összement a Föld” – világít rá Kaiser Ferenc. A kiépült tömegközlekedési rendszerekkel, hálózatokkal szinte a világ bármely pontjáról megközelíthetőek a célországok. Az információhoz sokkal könnyeb hozzájutni a technológia fejlődésével. „Mindig voltak óriási életszínvonalbeli különbségek a Földön, azonban erről évezredekig nem tudtak a világ szegényebb pontjain. A globális információs térnek köszönhetően ma már rendelkezésre áll ez az információ.” Az NKE docense kifejtette, hogy egy mobiltelefon segítségével már rendelkezhetünk szótárral, útikönyvvel, fizetési lehetőséggel, valamint kommunikációs platformmal. Korunk érdekessége, hogy számos szervezet már anyanyelvi applikációt fejlesztett a migráció segítségére, amely utazási, kulturális és túlélési tippeket ad a bevándorlóknak.

„Ez egy hatalmas biznisz” - Mennyibe kerül a harmadik világból kijutni?

Kaiser Ferenc ismertette, hogy a legtöbb muszlim állam, amely zárt társadalmi rendszerrel rendelkezik kevésbé befogadó a szegényebb arab, illetve muszlim földönfutókkal szemben, akik szeretnének új hazát keresni: „Szaúd-Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek inkább megfizetik, hogy ne hozzájuk menjenek a menekültek.” Értelemszerűen elsőként az lenne az evidens, hogy muszlim országok, vagyis a muszlim közösségű és kultúrájú szomszédos államok területére vándoroljanak be, kérjenek menedékjogot a térség migránsai. Ezek azonban merev struktúrájú államok, sokszor kőkemény diktatúrával. Ők inkább különböző migrációt támogató alapítványokat, intézményrendszereket finanszíroznak, hogy ez a hatalmas embertömeg Európa felé vegye az irányt. „Egyszeri 15-20.000 dollárból el tudják érni, hogy végül a német állam minden évben a többszörösét költse egy menekültre.” Az alapítványok mellett bevett gyakorlat, hogy a helyi közösségek, családok gyűjtik össze a pénzt egy-egy migrációs útra. Becslések szerint az illegális migrációból közel 32-35 milliárd dollár bevétele volt az embercsempészeknek az elmúlt évben. „Ez sokkal több, mint a legtöbb fejlődő ország nemzeti összterméke.” Emellett azonban fontos megemlíteni, számos olyan szervezet van, amely humanitárius szempontból igyekszik segíteni az elesetteken, emberbaráti szeretetből. Kaiser Ferenc fel szokta hívni a hallgatói figyelmét, hogy érdemes a migránsok szemszögéből is vizsgálni az adott problémát: Mi ottmaradnánk-e ezekben az országokban? Szeretnénk, hogy gyermekeink egy ilyen kiszámíthatatlan állami struktúrában nőjenek fel? „Nyilvánvalóan nem. Így az ő szempontjuk is érthető!”- tette hozzá.

Mit tehet Európa?

Fontos, hogy a világ összes szegényét az EU nem tudja befogadni. Ezeket a hatalmas társadalmi problémákat józan ésszel kell kezelni. Jelenleg 7,5 milliárd ember él a Földön, ebből 6 milliárd életszínvonala nem éri el az európai átlagot. Az NKE docense egy példával is élt: „Tegyük fel, hogy a 6 milliárd ember egyharmada kíván csak útra kelni. Ha csak a migrálni kívánó emberek 1%-át fogadnánk be, az már 20 millió fő. Ki fogadja be őket? Az európai országoknak is megvannak a maguk problémái, bár ezek eltörpülnek az afrikai helyzethez, az afrikai emberek jelentős részére váró napi borzalmakhoz képest. Továbbá a migrációs nyomás hatalmas érdekellentétet szül. A harmadik világból érkezett migránsokat, valamint a befogadókat is először egy civilizációs sokk éri: számos területen többszáz éves civilizációs küszöböt kell – kellene – átugrani.”

Kaiser Ferenc véleménye szerint alapvetően rosszul közelíti meg a jelenlegi migrációs válság megoldásának lehetőségét az európai közvélemény: „A problémával nem akkor kell foglalkozni, amikor az megérkezik.” 1972-ben már a Római Klub is felhívta arra a figyelmet, hogy népességrobbanás és migrációs válság várható a közeljövőben. A megoldást a szakemberek ma abban látják, hogy állam- és gazdaságfejlesztéseket kell végrehajtani a harmadik világ országaiban, hogy azok fenntarthatóak és működőképesek legyenek. Az elmúlt évtizedek demokráciaexportja azonban kisiklott. A probléma megoldására hosszú távú fejlesztési terveket és stratégiát kell kidolgozni. Viszont ez egy átlagos demokratikus politikusnak, aki 4-5 éves választási ciklusban gondolkodik elképzelhetetlen. Mint mondta, „nehéz eladni az egyszerű választópolgároknak, hogy azért költünk sokat Afrikában, hogy majd 30 év múlva ne jöjjenek ennyien.” Az NKE docense ismertette, hogy becsült adatok alapján a világ éves védelmi (katonai) kiadásai megközelítik a 1500-1700 milliárd dollárt. Ebből 850-900 millió olyan embert lehetne 10 évig melegétkezéssel és megfelelő oktatással ellátni, akik ma az éhhalál küszöbén állnak.

Mit tehetünk a jövőbeli befektetések mellett a jelenlegi migrációs válság megoldására? Európát rendkívül nehéz megvédeni az illegális migrációtól, ugyanis egy rendkívül hosszú és tagolt partszakasszal rendelkezik. Ezt az embercsempész hálózatok ki is használják, soraikban gyakran nemzetbiztonsági kockázatot jelentő elemekkel. Az NKE docense Dr. Tálas Péterrel, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont vezetőjével már két éve is felhívták a figyelmet arra, amelyet a magyar kormányzat és később az európai közösség is felismert, hogy a válságtérségekben kell létrehozni „migrációs hotspotokat”. A koncepció szerint itt kapnának egészségügyi ellátást a menekültek, valamint a bevándorlási intézményrendszerek itt folytatnák le a nemzetbiztonsági átvilágítást. Itt döntenék el kit fogad be az EU, illetve kit fordítanának vissza.

A megfelelő migrációs politika kialakításához Kaiser Ferenc véleménye szerint érdemes a „profik” gyakorlatát megvizsgálni, mint Ausztrália, Új-Zéland, az USA, vagy Kanada. „A gyakorlat kívülről kegyetlennek tűnhet, hiszen aki nem kell nekik, azt nem engedik be.” Azonban elengedhetetlen a tényeken és valóságon alapuló migrációs gyakorlat felállítása. Az említett országok menekülttáborokban felmérik az emberállományt: Tudnak-e nyelveket, például beszélik-e a célország nyelvét? Van végzettsége, szakmája? Tényleg ért hozzá? Amennyiben valaki megfelel a szükséges kritériumoknak, szűk családjával beléphet az adott célország területére.

A jövő migrációs kihívása

A jövőbeli cél Kaiser Ferenc szerint mindenképp az, hogy kétoldalú megállapodásokat kössünk Európa szomszédos államaival. Az aktív és a passzív védelmet egyaránt növelni kell: „Meg kell erősítenünk Európa határvédelmét is.” A beérkező menekülteket alaposan meg kell szűrni, ugyanis nemegyszer sikeresen lépett be az unió területére terrorszervezetek tagja is. Emellett sokan kijátsszák az Európai Unió szolidaritási rendszerét. A határrendészeti és bevándorlási szerveknek rendkívül nehéz kinyomozni, hogy az adott kérelmező kicsoda a valóságban. A német alkotmányvédelmi hivatal, valamint a brit MI5 is felhívta a figyelmet az elmúlt időszakban, hogy a terrorizmus és a radikalizmus hatalmas veszélyt jelent Európára. A modern technológiai, társadalmi és információs környezetnek köszönhetően villámgyorsan lezajlik a radikalizáció. A bejutott iszlamista terroristák sejteket hoznak létre, amelyek nemcsak a helyi másod-, vagy harmadgenerációs kiábrándult muszlimokat radikalizálják, hanem a keresztény európai társadalmat is. Ez egy kétélű fegyver. „Létező legnagyobb hiba az, ha az iszlamista motivációjú, azonban a valóságban a muszlim vallás legalapvetőbb hitelveinek szembemenő radikálisokat összekeverjük a helyi arab, muszlim közösséggel”- mondta. Egyes terrorcselekmények után a média gyakran összemossa a kettőt, stigmatizálva társadalmunk muszlim tagjait. Ez óhatatlanul kitermeli a másik oldal radikalizációját is, amely egy végzetes erőszakspirálhoz vezethet. Így kijelenthető, hogy a beérkező migránsokat és menekülteket a lehető leghatékonyabb módon kell vizsgálni nemzetbiztonsági szempontból, hogy kiszűrjük az esetleges terrorista elemeket, még ha az konfliktusokhoz is vezet. „Nem lehet azt mondani, hogy a menekültek jogainak érvényesítése felébe emelkedik, emelkedhet a bent élő európaiak biztonságánál.”

 

Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

 

A cikk a Bonum Publicum novemberi számában jelent meg.


Címkék: Kaiser Ferenc riport